A svéd államot a különböző törzsek
egyesítésével Olaf (995-1022) hozta létre. Svédország a
12. században meghódította Finnországot, majd a Kalmari
Unióban Norvégiával és Dániával együtt a dán királyok
fennhatósága alatt állt. A dánok elleni felkelés a 15. században
megszüntette az uniót, és megalakult az első svéd parlament.
A 16. század elején Gusztáv Vasa megalakította a svéd nemzeti
államot. A Vasa-dinasztia alatt Svédország nagyhatalom lett.
A 16-17. században európai katonai nagyhatalomnak számító
ország a 18. század elején vereséget szenvedett az oroszoktól,
külbirtokainak nagy részét elvesztette. Svédország 1809 óta
alkotmányos monarchia. 1810-ben Jean Bernadotte francia
marsallt, Napóleon főtisztjét választották trónörökössé, akit
XIV. Károly néven 1818-ban koronáztak királlyá. Ő alapította
a máig uralkodó Bernadotte-házat. A napóleoni háborúk
befejeztével Dánia lemondott Norvégiáról Svédország javára,
a két ország 1814 és 1905 között perszonáluniót alkotott.
A hagyományosan semleges politikát folytató ország mindkét
világháborúban semleges maradt, 1814 óta gyakorlatilag
nem viselt háborút.