Az Európai Unió jogalkotásának elsődleges, de nem
kizárólagos felelőse, mivel számos kérdésben az Európai Parlamenttel közösen
dönt. Kormányközi alapon működő testület, ülésein a tagállamok kormányainak
képviselői - általában miniszterei - vesznek részt. A Tanácsot ezért szokás
Miniszterek Tanácsaként (Council of Ministers) is emlegetni. Mivel összetétele
a napirend és a megoldandó problémák szerint alakul, aszerint szokták
megkülönböztetni, hogy mely miniszterek találkozójáról van szó. A Tanács tíz
különböző összetételben ülésezik, a különböző szakminiszteri testületek
foglalkoznak a különféle szakkérdésekkel (pl. mezőgazdaság, gazdaság,
pénzügyek, energia, stb.) A Lisszaboni Szerződés életbe lépését követően
(2009. december 1.) kettévált a külügyi tanács és a (belső uniós) kérdésekkel
foglalkozó általános ügyek tanácsa (General Affairs Council). A Tanácsban a
tagországok rotációs alapon fél évig elnökölnek. A Lisszaboni Szerződés - az
addigi féléves rotációs elnöség fennmaradása mellett - megteremtette a
csoportos uniós elnökséget, amelynek keretében az EU-elnökséget egymás után
betöltő három ország másfél éven át szorosan együttműködik, s a folytonosság
jegyében közös programokat dolgoz ki. A szerződés alapján a miniszteri szintű
tanácsi munkában a soros elnökséget betöltő ország szakminiszterének kiemelt
koordináló szerepe általános szabály szerint megmarad, ám a külügyminiszterek
tanácskozásain ezentúl az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője elnököl.
A határozatokat minősített többséggel hozzák meg, feltéve, ha az adott ügyben
nincs teljes egyhangúság vagy egyszerű többség előírva. A szavazati súlyok
eloszlása az adott állam lakosságának számával függ össze. 2014 novemberétől
lépett életbe a "kettős többség" elve: a döntések meghozatalához a tagállamok
55 százalékának szavazata szükséges úgy, hogy ez az Unió lakosságának 65
százalékát is jelentse. -FŐBB SZERVEK A Tanács munkáját segítő, illetve
előkészítő intézmények: -Állandó Képviselők Bizottsága - COREPER -(franciául:
Commité des REprésentants PERmanents): A Tanács üléseit előkészítő testület,
amely a tagállamok EU mellé rendelt brüsszeli nagyköveteiből (Állandó
Képviseletük vezetőjéből), áll. Elsődleges feladata, hogy az egyes kérdésekben
a tagállamok képviselői ezen az inkább szakértői, diplomáciai szinten
próbálják álláspontjaikat egyeztetni és közelíteni, s politikai döntésre
készítsék elő a miniszterek számára az egyes javaslatokat. A COREPER
hatáskörébe tartozik a tagállamok kormányai és az Unió intézményei közötti
kapcsolattartás, a közösségi és nemzeti adminisztráció közötti közvetítés,
koordinálás is. A COREPER-nek két szintje van, a COREPER II az állandó
képviselők, a COREPER I azok helyetteseinek fóruma. -Tanácsi munkacsoportok
(Council working groups): A Tanács, illetve a COREPER munkáját segítő,
döntéseit előkészítő testületek, amelyek a tagállamok két-három minisztériumi
szakértőiből és a Bizottság megfelelő képviselőiből állnak. -Politikai és
Biztonsági Bizottság (Political and Security Committee): Feladata a
biztonságpolitikai és védelmi kérdések megvitatása, a rendszeres egyeztetés,
koordinálás e területeken. -Koordináló Bizottság (K4-es Bizottság)
(Coordinating Committee /K4. Committee/): A bel- és igazságügyi téren a
Miniszterek Tanácsának üléseit és döntéseit előkészítő, a COREPER-hez hasonló
feladatokat ellátó speciális egyeztető fórum. - Főtitkárság (Secretariat
General): A Tanács mintegy 3500 fős apparátusa, amelynek feladata az ülések
technikai, szakmai előkészítése, az Elnökség munkájának segítése. Élén a
főtitkár (Secretary General) áll, aki a lisszaboni szerződés életbe lépéséig
(2009. december 1.) Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselő (High
Representative of CFSP) is volt. A főtitkár feladata a Tanács elnökségének
külpolitikai téren való segítése, a külső partnerekkel való kapcsolattartás. A
Főtitkárság adminisztratív vezetését az Amszterdami Szerződés óta a főtitkár-
helyettes látja el. Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának képviselője
tisztséget az Amszterdami Szerződés hozta létre (átalakítva a Tanács főtitkári
posztját) abból a célból, hogy biztosítsa az EU külpolitikai álláspontjának
egységes képviseletét a külvilág felé. A 2009. december 1-jén életbe lépett
Lisszaboni Szerződés létrehozta a megerősített hatáskörű kül- és
biztonságpolitikai főképviselő tisztséget (High Representative of the Union
for Foreign Affairs and Security Policy)(a poszt magában foglalja az Európai
Bizottság külkapcsolatok biztosának feladatait is, s alárendeltségében uniós
külügyi apparátust (EEAS) hoztak létre. -Tanács Elnöksége (Council
Presidency): Az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztsége, amit félévente
egy-egy tagállam tölt be. A soros elnök tagállam hívja össze a Tanácsot,
elnököl nemcsak a Miniszterek Tanácsában, de a Tanácshoz kötődő egyéb
testületekben is (COREPER, tanácsi munkacsoportok), ő hív fel szavazásra, és
írja alá az elfogadott aktusokat. Komoly súlya van az elnöki időszaka alatt
tárgyalásra kerülő ügyek döntésének befolyásolásában, lévén meghatározó
szerepe a napirend összeállításában és a szavazás előkészítésében. Az
elnökséget betöltő ország kulcsszerepet játszik az Unió külső képviseletében
és álláspontjának megjelenítésében is.