Az Európai Unió a nemzeti kormányoktól függetlenül működő,
az Unió egészének érdekeit képviselő szerve. Négy fő feladata:
törvények javaslása az Európai Parlamentnek és az Európai Unió
Tanácsának; az Unió politikájának és költségvetésének
kezelése, irányítása és végrehajtása; az európai jog
érvényesítése (a Bírósággal közösen); az EU képviselete
nemzetközi szinten.
Az EU-ban egyedül a Bizottságnak van joga európai jogszabályok
tervezetének előterjesztéséhez, ezek elfogadása azonban az
Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlamentnek a dolga.
A Lisszaboni Szerződés életbe lépése óta az Európai
Bizottságon keresztül állampolgárok is kezdeményezhetik
jogszabályok alkotását.
A Bizottság az EU végrehajtó szerve is, vagyis felelős
az EP és a Tanács döntéseinek végrehajtásáért, az EU napi
irányításáért, a programok irányításáért, a pénzalapokkal
való gazdálkodásért.
A Bizottság egyszerre jelenti az EU vezető politikai testületét,
a biztosok (Commissioner) által alkotott, kormányokhoz
hasonlóan működő kollégiumot, illetve az alattuk működő
hivatalnoki kart.
A Bizottság nem közvetlenül a tagállamokat, hanem az Unió
egészét szolgálja, határozatokat csak tagjainak többségi
szavazatával hozhat. A bizottsági tagok a miniszterekhez
hasonló tárcákkal rendelkeznek.
A bizottság elnökét és tagjait a tagállamok kormányainak
közös megállapodásával, az Európai Parlament hozzájárulásával
jelölik ki megújítható 5 éves hivatali időszakra, s ők
az Európai Parlamentnek felelősek. A 2009-ben hatályba lépett
Lisszaboni Szerződés értelmében az európai bizottsági elnök-
jelölt kiválasztásánál az EU-országok állam- és kormányfőinek
figyelembe kell venniük az európai parlamenti választás
eredményét.
Az Európai Bizottság elnökének személye meghatározó, a testület
politikai irányítójaként ő jelöli ki a Bizottság munkájának fő
irányvonalait, befolyásolja munkastílusát, viszonyát a többi
szervhez.
A Bizottságban a "minden országból egy tag" elve érvényesül
(2019. december 1-2020. január 31. között is 27 tagú volt, mivel
a kiválásra készülő Nagy-Britannia nem jelölt uniós biztost).
2009. november 19-én az EU-országok döntöttek az Unió kül-
és biztonságpolitikai főképviselőjéről ("külügyminiszter"), a poszt
magában foglalja a külkapcsolatok biztosának feladatait is, aki
egyben a testület alelnöke is.