A terület az idők során római, bizánci, magyar, majd a
14. századtól török fennhatóság alatt állt, 1878-ban az Osztrák-Magyar
Monarchia okkupálta, 1908-ban pedig annektálta. 1918-tól a
Szerb-Horvát-Szlovén (1929-től Jugoszláv) Királyság része, 1945-től a
Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (később Jugoszláv Szocialista
Szövetségi Köztársaság) tagköztársasága lett. Bosznia-Hercegovina a
szerbek által bojkottált referendum után, 1992. március 3-án deklarálta
függetlenségét Jugoszláviától. A szerb, a bosnyák és a horvát etnikum
ellentétei a jugoszláv utódállamok legvéresebb polgárháborújához vezettek,
amelynek az 1995. december 14-én Párizsban aláírt daytoni egyezmény
vetett véget. Ez megtartotta Bosznia külső határait és közös központi
szerveket hozott létre a pénzügyi és külpolitika intézésére, de megmaradt
a két közösség (a Bosnyák-Horvát Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság)
kormánya is. Az egyezmény megvalósulására 60 ezer fős NATO-erő, majd
2004-től az Európai Unió békefenntartó kontingense (EUFOR-Althea) felügyelt.
Az ország lényegében még mindig nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a nemzetközi
közösség főképviselőjének jogában áll törvényeket hozni és felfüggeszteni.