Az első román államalakulatok, a havasalföldi és
a moldvai fejedelemségek a 13-14. században jöttek létre, rövid
önállóságukat hosszan tartó török uralom követte. 1859-ben
Havasalföld és Moldva közös fejedelmet választott, majd 1862-ben
Románia néven egyesült. Teljes függetlenségét 1878-ban nyerte el,
1881-ben a német I. Károlyt királlyá koronázták. Románia területe
az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán a
Magyarországtól elcsatolt Erdéllyel és Partiummal, valamint az
Oroszországtól elfoglalt Bukovinával és Besszarábiával bővült,
utóbbiakat a második világháború után elvesztette. A kommunisták
1947 decemberében lemondatták I. Mihály királyt, és kikiáltották
a népköztársaságot, amely 1965-ben a szocialista köztársaság
nevet vette fel. Az ország élén 1965-től az 1989. decemberi
forradalomig az akkor kivégzett kommunista diktátor, Nicolae
Ceausescu állt.