|
|
EURÓPAI UNIÓ
Főbb adatok:
Terület: 4 054 362 km2 (az EU tagállamainak együttes területe) (2020)
Népesség: 446 100 000 fő (2020.02.01., becslés)
Hivatalos nyelv: francia, angol, holland, görög, dán, német, olasz,
portugál, spanyol, svéd, finn, cseh, észt, lett, litván, magyar,
máltai, lengyel, szlovák, szlovén, bolgár, román, ír (gael), horvát
hivatalos zászló: kék alapon elhelyezkedő kör, benne 12 csillag
Nobel-békedíjas szervezet (2012)
|
és TEVÉKENYSÉG
Az európai integráció első lépéseként Belgium, Franciaország,
Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország
1951. április 18-án Párizsban aláírta az Európai Szén és
Acélközösségről szóló Szerződést, amely a szén- és acélipar
közös piacának megteremtését célozta. A Montánunió egyezmény
1952. július 23-án lépett hatályba.
1957. március 25-én Rómában ugyanez a hat ország döntött az általános
közös piacot célzó Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az
atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség
(Euratom) létrehozásáról, amely 1958. január 1-jén lépett életbe.
A Római Szerződés általános célként vámunió és közös piac létesítését,
továbbá a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz
közelítésével a gazdasági élet harmonikus fejlesztését, a
folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődést, az életszínvonal gyors
emelkedését és az államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra
fűzését jelölte meg.
1965. április 8-án szerződést írtak alá az Európai Gazdasági Közösség
(EGK), a Montánunió és az Euratom egyesítéséről, ez 1967. július 1-jén
lépett életbe, a három közösség egységesített intézményrendszerét
Európai Közösségeknek (EK) nevezték. Az EK működésének alapja
a közös és közösségi politikák folytatása, valamint a célkitűzések
(mindenekelőtt a közös piac) eléréséhez szükséges közösségi jog
kiépítése, az utóbbit szolgáló jogharmonizáció megvalósítása lett.
A Közösségek fenntartásának alapja a mai napig a közös piac
(későbbiekben egységes piac), azaz az áruk, a szolgáltatások,
a tőke és a munkaerő (ma már munkavállalástól függetlenül minden
személy) szabad áramlásának biztosítása.
Az Európai Közösségekhez 1973-ban csatlakozott Dánia, Nagy-Britannia
és Írország, 1981-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország.
1986. február 17-én a tagállamok az Egységes Európai Okmány
elfogadásával már a közös piac formája, az egységes piac bevezetése
mellett döntöttek, ez 1987. július 1-jén lépett életbe.
Az 1992. február 7-én aláírt és 1993. november 1-jén életbe lépett
Maastrichti Szerződéssel létrejött a jogi személyiséggel nem
rendelkező - lényegében politikai fogalomként létező - Európai Unió.
Az EU első pilléreként határozták meg az Európai Közösségeket (amelyek
megőrizték nemzetközi jogalanyiságukat), második pillérként a nem
közösségi, csupán kormányközi alapon szerveződő közös kül- és
biztonságpolitika, harmadik pillérként pedig szintén kormányközi
bel- és igazságügyi együttműködés beindításáról határoztak. A
Maastrichti Szerződés létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát,
és a tagállamok úgy döntöttek, hogy legkésőbb 1999-ig közös pénzt
vezetnek be, monetáris uniót hoznak létre.
Az 1997. október 2-án aláírt, 1999. május 1-jén életbe lépett
Amszterdami Szerződésben a tagállamok számos területen a még szorosabb
integráció mellett döntöttek, így a bel- és igazságügyi kérdések
nagy részét (vízum-, menekült- és bevándorlási politika, külső és
belső határellenőrzés, igazságügyi együttműködés polgári jogi
ügyekben) közösségi szintre emelték.
1995-ben a szervezetbe belépett Ausztria, Finnország és Svédország
is, az EU tagállamainak száma ezzel 15-re nőtt.
2001. február 26-án az EU külügyminiszterei Nizzában aláírták az
Európai Tanács 2000. december 11-i nizzai csúcsértekezletén elfogadott
Nizzai Szerződést az intézményi reformokról. (A megállapodás
részlegesen 2003. február 1-jén, majd 2004. november 1-jén
lépett hatályba.) A szerződés a bővítéssel járó intézményrendszeri
reform kereteit fogja össze, s döntött a tagállamok és a csatlakozó
országok majdani szavazati súlyáról, illetve az Európai Parlamentben
az egyes országokra jutó képviselői helyek számáról.
A Maastrichti Szerződésnek megfelelően 11 tagállam (Ausztria,
Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg,
Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) 1999. január
1-jén bevezette a közös valutát, az eurót, Görögország 2001.
január 1-jén, Szlovénia 2007. január 1-jén, Málta és Ciprus
2008. január 1-jén, Szlovákia 2009. január 1-jén, Észtország
2011. január 1-jén, Lettország 2014. január 1-jén, Litvánia
2015. január 1-jén, Horvátország 2023. január 1-jén csatlakozott az
eurózónához, amely így 20 tagú.
Az euró 2002. január 1. óta a készpénz forgalomban is átvette
az addig még érvényben lévő nemzeti valuták szerepét.
2004. május 1-jén Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország,
Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia
csatlakozásával az EU 25 tagúra bővült. 2007. január 1-jén az EU
tagja lett Bulgária és Románia, Horvátország 2013. július 1-jei
csatlakozásával az EU 28 tagúra bővült.
Az 1999 óta tagjelölt Törökországgal 2005 októberében kezdődtek meg a
csatlakozási tárgyalások. 2005. december 17-én az EU tagjelölt
országnak ismerte el Macedóniát, 2010. június 17-én Izlandot,
2010. december 17-én Montenegrót, 2012. március 1-jén Szerbiát,
2014. június 27-én Albániát, 2022. június 23-án Moldovát és Ukrajnát,
2022. december 15-én Bosznia-Hercegovinát.
(Izlanddal 2010 júliusában kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások,
2015 márciusában azonban visszavonta az európai uniós csatlakozásra
vonatkozó kérelmét.)
2012 júniusában Montenegróval, 2014 januárjában Szerbiával, 2022
júliusában Albániával és Észak-Macedóniával megkezdődtek a
csatlakozási tárgyalások.
Az EU állam- és kormányfői 2004. június 17-18-i brüsszeli
csúcsértekezletükön fogadták el az Európai Unió alkotmányos
szerződését, amelyet 2004. október 29-én Rómában írtak alá. A
szerződést 18 ország ratifikálta, de 2005 tavaszán Franciaország
és Hollandia lakossága népszavazáson elutasította. Ezután 2007.
július 23-án Brüsszelben kormányközi konferencia kezdődött
az uniós alkotmány helyébe lépő új EU-szerződés megszövegezéséről.
A 2007. októberi lisszaboni informális csúcstalálkozón az állam-
és kormányfők véglegesítették a reformszerződés szövegét,
amelyet 2007. december 13-án írtak alá Lisszabonban. A szerződés a
tagállamok ratifikációkát követően 2009. december 1-jén hatályba lépett.
A szerződés korszerűsítette az akkor 27 tagállamot tömörítő unió
döntéshozatali mechanizmusát, és kötelezővé teszi a tagállamok
számára az alapvető jogokról szóló EU-charta elfogadását és
alkalmazását (utóbbi alól három ország felmentést kapott). Az eddigi
féléves soros elnökségek rendszere átalakult, létrejött az Európai
Tanács állandó elnöki posztja, s egyesült az EU kül- és
biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve a külkapcsolatok
biztosának posztja.
Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott Európai
Parlament hatásköre fontos új elemekkel bővült az uniós jogalkotás,
az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások vonatkozásában.
A Lisszaboni Szerződés mondja ki először konkrétan, hogy a
tagállamok kiléphetnek az unióból. Az uniós munkamódszerek és szavazási
szabályok egyszerűsödnek, a szerződés újabb politikai területekre
terjeszti ki a tagországok közt szavazásokon (a Tanácsban)
alkalmazott, vétójog nélküli (minősített többségi) szavazást.
2014 novemberétől a minősített többség kiszámítása a tagállamok
és lakosok száma alapján meghatározott kettős többség elve szerint
történik: a határozatokat a tagállamok 55 százalékának kell
elfogadnia, s az igennel szavazó tagországok lakosainak száma
együttesen el kell hogy érje vagy meghaladja az unió teljes
lakosságának 65 százalékát.
A Lisszaboni Szerződés részletesen áttekinti és megerősíti az
unió működésének alapjául szolgáló értékeket és célkitűzéseket.
Megőrzi a korábban megállapított jogokat, de ezeken túlmenően új
jogokat is létrehoz polgári, politikai, gazdasági és szociális
téren. Megerősíti a négy "szabadságot": a személyek, a
szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgását a tagországok
között és azokon belül.
A szerződés rendelkezik arról is, hogy az EU és a tagállamok
a szolidaritás szellemében közösen lépjenek fel, ha
terrortámadás, vagy valamilyen katasztrófa sújtja valamely
tagországot, hangsúlyozza az energiaügyek fontosságát,
illetve az Uniót önálló jogi személyiséggel ruházza fel.
2010. december 1-jén, az EU intézményrendszerét
megreformáló Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének első
évfordulóján hivatalosan megkezdte működését az Európai Külügyi
Szolgálat (European External Action Service - EEAS). (Az intézmény
létrehozását a Lisszaboni Szerződés rendelte el.)
2012. március 2-án Brüsszelben 25 tagállam vezetői aláírták
a fiskális paktum néven is emlegetett, hivatalosan a Szerződés
a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli stabilitásról, koordinációról
és kormányzásról nevet viselő dokumentumot, amely elsősorban
a költségvetési fegyelem nagyobb mértékű garantálására vonatkozik.
A szerződést Nagy-Britannia és Csehország nem írta alá.
2016. június 23-án a brit EU-tagságról rendezett népszavazáson a
szavazók 51,89 százaléka a kilépésre (Brexit) voksolt. 2017. március 29-én
hivatalosan elindították a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről
szóló tárgyalássorozatot, aktiválva a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét,
amely erre kétévi időtávlatot határoz meg. A Brexit feltételrendszeréről
2018 novemberében aláírt megállapodást a brit alsóház háromszor is
elutasította, az új megállapodás alapelveit 2019 októberében szavazta meg.
Az eredetileg 2019. március 29-re tervezett kilépés dátumát brit
kezdeményezésre
háromszor elhalasztották. A Brexit-megállapodás brit parlamenti ratifikációja
2020. január 22-én, uniós jóváhagyási folyamata január 30-án ért véget.
2020. január 31-én, a Brexit érvényes határnapján az Egyesült Királyság
kilépett az Európai Unióból.
27 tagállam (2020.02.01.):
Ausztria (1995), Belgium (alapító, 1957), Bulgária (2007), Ciprus (2004),
Csehország (2004), Dánia (1973), Észtország (2004), Finnország (1995),
Franciaország (alapító, 1957), Görögország (1981), Hollandia (alapító,1957),
Horvátország (2013), Írország (1973), Lengyelország (2004), Lettország (2004),
Litvánia (2004), Luxemburg (alapító, 1957), Magyarország (2004), Málta (2004),
Németország (alapító, 1957), Olaszország (alapító, 1957), Portugália (1986),
Románia (2007), Spanyolország (1986), Svédország (1995), Szlovákia (2004),
Szlovénia (2004).
Nagy-Britannia 1973-ban tagja lett az EU-nak, ahonnan első tagállamként
2020. január 31-én kilépett.
SZERVEZETI/CSOPORT-TAGSÁG:
2012.- A NOBEL-BÉKEDÍJ KITÜNTETETTJEI csoport (több mint hat évtizeden
keresztül segítette elő a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok
előmozdítását Európában)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|