2017. január 19. csütörtök
Európai Unió
EURÓPAI UNIÓ - EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA (TANÁCS) (Council of the European Union)
(EU fő szerve / A témához készült grafika: 20070622:MTI:G0325)
székhely:Brüsszel (Belgium)
cím:175 rue de la Loi, 1048 Brussels, Belgium
telefon:00-32-2-281-61-11
fax:00-32-2-281-69-34
internet:http://www.consilium.europa.eu
VEZETŐ: 
Kül- és biztonságpolitikai főképviselő:Federica MOGHERINI
2014.11.01-(Olaszország)
(2014.10.20.k0070.dpz)
Főtitkár:Pierre de BOISSIEU (Franciaország)
2009.12.01-
TEVÉKENYSÉG
Az Európai Unió jogalkotásának elsődleges, de nem kizárólagos felelőse, mivel számos kérdésben az Európai Parlamenttel közösen dönt. Kormányközi alapon működő testület, ülésein a tagállamok kormányainak képviselői - általában miniszterei - vesznek részt. A Tanácsot ezért szokás Miniszterek Tanácsaként (Council of Ministers) is emlegetni. Mivel összetétele a napirend és a megoldandó problémák szerint alakul, aszerint szokták megkülönböztetni, hogy mely miniszterek találkozójáról van szó.
A Tanács tíz különböző összetételben ülésezik, a különböző szakminiszteri testületek foglalkoznak a különféle szakkérdésekkel (pl. mezőgazdaság, gazdaság, pénzügyek, energia, stb.) A Lisszaboni Szerződés életbe lépését követően (2009. december 1.) kettévált a külügyi tanács és a (belső uniós) kérdésekkel foglalkozó általános ügyek tanácsa (General Affairs Council).
A Tanácsban a tagországok rotációs alapon fél évig elnökölnek.
A Lisszaboni Szerződés - az addigi féléves rotációs elnöség fennmaradása mellett - megteremtette a csoportos uniós elnökséget, amelynek keretében az EU-elnökséget egymás után betöltő három ország másfél éven át szorosan együttműködik, s a folytonosság jegyében közös programokat dolgoz ki. A szerződés alapján a miniszteri szintű tanácsi munkában a soros elnökséget betöltő ország szakminiszterének kiemelt koordináló szerepe általános szabály szerint megmarad, ám a külügyminiszterek tanácskozásain ezentúl az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője elnököl.
A határozatokat minősített többséggel hozzák meg, feltéve, ha az adott ügyben nincs teljes egyhangúság vagy egyszerű többség előírva.
A szavazati súlyok eloszlása az adott állam lakosságának számával függ össze. 2014 novemberétől lépett életbe a "kettős többség" elve: a döntések meghozatalához a tagállamok 55 százalékának szavazata szükséges úgy, hogy ez az Unió lakosságának 65 százalékát is jelentse.
FŐBB SZERVEK

A Tanács munkáját segítő, illetve előkészítő intézmények:
Állandó Képviselők Bizottsága - COREPER (franciául: Commité des REprésentants PERmanents): A Tanács üléseit előkészítő testület, amely a tagállamok EU mellé rendelt brüsszeli nagyköveteiből (Állandó Képviseletük vezetőjéből), áll. Elsődleges feladata, hogy az egyes kérdésekben a tagállamok képviselői ezen az inkább szakértői, diplomáciai szinten próbálják álláspontjaikat egyeztetni és közelíteni, s politikai döntésre készítsék elő a miniszterek számára az egyes javaslatokat. A COREPER hatáskörébe tartozik a tagállamok kormányai és az Unió intézményei közötti kapcsolattartás, a közösségi és nemzeti adminisztráció közötti közvetítés, koordinálás is. A COREPER-nek két szintje van, a COREPER II az állandó képviselők, a COREPER I azok helyetteseinek fóruma.
Tanácsi munkacsoportok (Council working groups): A Tanács, illetve a COREPER munkáját segítő, döntéseit előkészítő testületek, amelyek a tagállamok két-három minisztériumi szakértőiből és a Bizottság megfelelő képviselőiből állnak.
Politikai és Biztonsági Bizottság (Political and Security Committee): Feladata a biztonságpolitikai és védelmi kérdések megvitatása, a rendszeres egyeztetés, koordinálás e területeken.
Koordináló Bizottság (K4-es Bizottság) (Coordinating Committee /K4. Committee/): A bel- és igazságügyi téren a Miniszterek Tanácsának üléseit és döntéseit előkészítő, a COREPER-hez hasonló feladatokat ellátó speciális egyeztető fórum.
Főtitkárság (Secretariat General): A Tanács mintegy 3500 fős apparátusa, amelynek feladata az ülések technikai, szakmai előkészítése, az Elnökség munkájának segítése. Élén a főtitkár (Secretary General) áll, aki a lisszaboni szerződés életbe lépéséig (2009. december 1.) Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselő (High Representative of CFSP) is volt.
A főtitkár feladata a Tanács elnökségének külpolitikai téren való segítése, a külső partnerekkel való kapcsolattartás. A Főtitkárság adminisztratív vezetését az Amszterdami Szerződés óta a főtitkár- helyettes látja el.
Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának képviselője tisztséget az Amszterdami Szerződés hozta létre (átalakítva a Tanács főtitkári posztját) abból a célból, hogy biztosítsa az EU külpolitikai álláspontjának egységes képviseletét a külvilág felé.
A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés létrehozta a megerősített hatáskörű kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztséget (High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy)(a poszt magában foglalja az Európai Bizottság külkapcsolatok biztosának feladatait is, s alárendeltségében uniós külügyi apparátust (EEAS) hoztak létre.
Tanács Elnöksége (Council Presidency): Az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztsége, amit félévente egy-egy tagállam tölt be. A soros elnök tagállam hívja össze a Tanácsot, elnököl nemcsak a Miniszterek Tanácsában, de a Tanácshoz kötődő egyéb testületekben is (COREPER, tanácsi munkacsoportok), ő hív fel szavazásra, és írja alá az elfogadott aktusokat. Komoly súlya van az elnöki időszaka alatt tárgyalásra kerülő ügyek döntésének befolyásolásában, lévén meghatározó szerepe a napirend összeállításában és a szavazás előkészítésében. Az elnökséget betöltő ország kulcsszerepet játszik az Unió külső képviseletében és álláspontjának megjelenítésében is.
Országok szerint