2017. január 19. csütörtök
Európai Unió
EURÓPAI UNIÓ - EU (European Union - EU)
Alakult:1951.04.18., Párizs (Franciaország)
(EU fő szerveit és egyéb intézményeit lásd külön)
székhely:az egyes intézmények szerint Brüsszel (Belgium),
Luxembourg (Luxemburg), Strasbourg (Franciaország)
MEGALAKULÁS ÉS TEVÉKENYSÉG
Az európai integráció első lépéseként Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország 1951. április 18-án Párizsban aláírta az Európai Szén és Acélközösségről szóló Szerződést, amely a szén- és acélipar közös piacának megteremtését célozta. A Montánunió egyezmény 1952. július 25-én lépett hatályba.
1957. március 25-én Rómában ugyanez a hat ország döntött az általános közös piacot célzó Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról, amely 1958. január 1-jén lépett életbe.
A Római Szerződés általános célként vámunió és közös piac létesítését, továbbá a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével a gazdasági élet harmonikus fejlesztését, a folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődést, az életszínvonal gyors emelkedését és az államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzését jelölte meg.
1965. április 8-án szerződést írtak alá az Európai Gazdasági Közösség (EGK), a Montánunió és az Euratom egyesítéséről, ez 1967. július 1-jén lépett életbe, a három közösség egységesített intézményrendszerét Európai Közösségeknek (EK) nevezték. Az EK működésének alapja a közös és közösségi politikák folytatása, valamint a célkitűzések (mindenekelőtt a közös piac) eléréséhez szükséges közösségi jog kiépítése, az utóbbit szolgáló jogharmonizáció megvalósítása lett.
A Közösségek fenntartásának alapja a mai napig a közös piac (későbbiekben egységes piac), azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő (ma már munkavállalástól függetlenül minden személy) szabad áramlásának biztosítása.
Az Európai Közösségekhez 1973-ban csatlakozott Dánia, Nagy-Britannia és Írország, 1981-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország.
1986. február 17-én a tagállamok az Egységes Európai Okmány elfogadásával már a közös piac formája, az egységes piac bevezetése mellett döntöttek, ez 1987. július 1-jén lépett életbe.
Az 1992. február 7-én aláírt és 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződéssel létrejött a jogi személyiséggel nem rendelkező - lényegében politikai fogalomként létező - Európai Unió.
Az EU első pilléreként határozták meg az Európai Közösségeket (amelyek megőrizték nemzetközi jogalanyiságukat), második pillérként a nem közösségi, csupán kormányközi alapon szerveződő közös kül- és biztonságpolitika, harmadik pillérként pedig szintén kormányközi bel- és igazságügyi együttműködés beindításáról határoztak. A Maastrichti Szerződés létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, és a tagállamok úgy döntöttek, hogy legkésőbb 1999-ig közös pénzt vezetnek be, monetáris uniót hoznak létre.
Az 1997. október 2-án aláírt, 1999. május 1-jén életbe lépett Amszterdami Szerződésben a tagállamok számos területen a még szorosabb integráció mellett döntöttek, így a bel- és igazságügyi kérdések nagy részét (vízum-, menekült- és bevándorlási politika, külső és belső határellenőrzés, igazságügyi együttműködés polgári jogi ügyekben) közösségi szintre emelték.
1995-ben a szervezetbe belépett Ausztria, Finnország és Svédország is, az EU tagállamainak száma ezzel 15-re nőtt.
2001. február 26-án az EU külügyminiszterei Nizzában aláírták az Európai Tanács 2000. december 11-i nizzai csúcsértekezletén elfogadott Nizzai Szerződést az intézményi reformokról. (A megállapodás részlegesen 2003. február 1-jén, majd 2004. november 1-jén lépett hatályba.) A szerződés a bővítéssel járó intézményrendszeri reform kereteit fogja össze, s döntött a tagállamok és a csatlakozó országok majdani szavazati súlyáról, illetve az Európai Parlamentben az egyes országokra jutó képviselői helyek számáról.
A Maastrichti Szerződésnek megfelelően 11 tagállam (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) 1999. január 1-jén bevezette a közös valutát, az eurót, Görögország 2001. január 1-jén, Szlovénia 2007. január 1-jén, Málta és Ciprus
2008. január 1-jén, Szlovákia 2009. január 1-jén, Észtország 2011. január 1-jén, Lettország 2014. január 1-jén, Litvánia 2015. január 1-jén csatlakozott az eurózónához, amely így 19 tagú.
Az euró 2002. január 1. óta a készpénz forgalomban is átvette az addig még érvényben lévő nemzeti valuták szerepét.
2004. május 1-jén Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia csatlakozásával az EU 25 tagúra bővült. 2007. január 1-jén az EU tagja lett Bulgária és Románia, Horvátország 2013. július 1-jei csatlakozásával az EU 28 tagúra bővült.
Az 1999 óta tagjelölt Törökországgal 2005 októberében kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. 2005. december 17-én az EU tagjelölt országnak ismerte el Macedóniát, 2010. június 17-én Izlandot, 2010. december 17-én Montenegrót, 2012. március 1-jén Szerbiát, 2014. június 27-én Albániát. (Izlanddal 2010 júliusában kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, 2015 márciusában azonban visszavonta az európai uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét.) 2012 júniusában Montenegróval, 2014 januárjában Szerbiával megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások.
Az EU állam- és kormányfői 2004. június 17-18-i brüsszeli csúcsértekezletükön fogadták el az Európai Unió alkotmányos szerződését, amelyet 2004. október 29-én Rómában írtak alá. A szerződést 18 ország ratifikálta, de 2005 tavaszán Franciaország és Hollandia lakossága népszavazáson elutasította. Ezután 2007. július 23-án Brüsszelben kormányközi konferencia kezdődött az uniós alkotmány helyébe lépő új EU-szerződés megszövegezéséről.
A 2007 októberi lisszaboni informális csúcstalálkozón az állam- és kormányfők véglegesítették a reformszerződés szövegét, amelyet 2007. december 13-án írtak alá Lisszabonban. A szerződés a tagállamok ratifikációkát követően 2009. december 1-jén hatályba lépett.
A szerződés korszerűsítette az akkor 27 tagállamot tömörítő unió döntéshozatali mechanizmusát, és kötelezővé teszi a tagállamok számára az alapvető jogokról szóló EU-charta elfogadását és alkalmazását (utóbbi alól három ország felmentést kapott). Az eddigi féléves soros elnökségek rendszere átalakult, létrejött az Európai Tanács állandó elnöki posztja, s egyesült az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve a külkapcsolatok biztosának posztja.
Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre fontos új elemekkel bővült az uniós jogalkotás, az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások vonatkozásában.
A Lisszaboni Szerződés mondja ki először konkrétan, hogy a tagállamok kiléphetnek az unióból. Az uniós munkamódszerek és szavazási szabályok egyszerűsödnek, a szerződés újabb politikai területekre terjeszti ki a tagországok közt szavazásokon (a Tanácsban) alkalmazott, vétójog nélküli (minősített többségi) szavazást.
2014 novemberétől a minősített többség kiszámítása a tagállamok és lakosok száma alapján meghatározott kettős többség elve szerint történik: a határozatokat a tagállamok 55 százalékának kell elfogadnia, s az igennel szavazó tagországok lakosainak száma együttesen el kell hogy érje vagy meghaladja az unió teljes lakosságának 65 százalékát.
A Lisszaboni Szerződés részletesen áttekinti és megerősíti az unió működésének alapjául szolgáló értékeket és célkitűzéseket.
Megőrzi a korábban megállapított jogokat, de ezeken túlmenően új jogokat is létrehoz polgári, politikai, gazdasági és szociális téren. Megerősíti a négy "szabadságot": a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgását a tagországok között és azokon belül.
A szerződés rendelkezik arról is, hogy az EU és a tagállamok a szolidaritás szellemében közösen lépjenek fel, ha terrortámadás, vagy valamilyen katasztrófa sújtja valamely tagországot, hangsúlyozza az energiaügyek fontosságát, illetve az Uniót önálló jogi személyiséggel ruházza fel.
2010. december 1-jén, az EU intézményrendszerét megreformáló Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének első évfordulóján hivatalosan megkezdte működését az Európai Külügyi Szolgálat (European External Action Service - EEAS). (Az intézmény létrehozását a Lisszaboni Szerződés rendelte el.) 2012. március 2-án Brüsszelben 25 tagállam vezetői aláírták a fiskális paktum néven is emlegetett, hivatalosan a Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról nevet viselő dokumentumot, amely elsősorban a költségvetési fegyelem nagyobb mértékű garantálására vonatkozik.
A szerződést Nagy-Britannia és Csehország nem írta alá.
2012-ben az Európai Unió lett a 2012-es Nobel-békedíj kitüntetettje. Az indoklás szerint az EU hat évtizeden keresztül meghatározó szerepet játszott Európa békés fejlődésében. Emellett 1989 után hozzájárult a kelet-európai államok stabilizálásához.
FŐBB SZERVEK

A maastrichti szerződés 1993. november 1-jén történt hatályba lépése nyomán az Európai Unió főbb szerveinek elnevezése: Európai Tanács (European Council) Európai Unió Tanácsa (Council of the European Union) Európai Bizottság (European Commission) Európai Parlament (European Parliament) Európai Bíróság (Court of Justice of the European Communities) Európai Számvevőszék (European Court of Auditors) Európai Beruházási Bank (European Investment Bank) Európai Központi Bank (European Central Bank) Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Committee) Régiók Bizottsága (Committee of the Regions of the Europeran Union), Európai Ombudsman (European Ombudsman) Európai Adatvédelmi Biztos (European Data Protection Supervisor) (Az intézmények ismertetését lásd: külön)
TAGSÁG

28 tagállam (2013.07.01.):
Ausztria (1995), Belgium (alapító, 1957), Ciprus (2004), Csehország (2004), Dánia (1973), Észtország (2004), Finnország (1995), Franciaország (alapító, 1957), Görögország (1981), Hollandia (alapító,1957), Írország (1973), Lengyelország (2004), Lettország (2004), Litvánia (2004), Luxemburg (alapító, 1957), Magyarország (2004), Málta (2004), Nagy-Britannia (1973), Németország (alapító, 1957), Olaszország (alapító, 1957), Portugália (1986), Spanyolország (1986), Svédország (1995), Szlovákia (2004), Szlovénia (2004), Bulgária (2007), Románia (2007), Horvátország (2013).
Országok szerint