2019. január 21. hétfő
Európai Unió
FINN KÖZTÁRSASÁG - országismertető
HIVATALOS ELNEVEZÉS:  Finn Köztársaság (finn nyelven Suomen Tasavalta, svéd nyelven Republiken Finland)
FÖLDRAJZI HELYZET:  Finnország Skandinávia keleti felén található. Területének egynegyede az Északi-sarkkörön túlra nyúlik. Keleten Oroszországgal, északnyugaton Norvégiával és Svédországgal határos, nyugaton a Botteni-öböl, délen a Finn-öböl határolja.
TERÜLET:  338 145 négyzetkilométer (forrás 2015.04.13. World Factbook)
NÉPESSÉG:  5 268 799 fő (2014. becsült adat) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
NÉPCSOPORTOK:  finn 93,4 százalék, svéd 5,6, orosz 0,5, észt 0,3, roma 0,1 és számi (lapp) 0,1 százalék (forrás 2015.04.13. World Factbook)
VALLÁS:  evangélikus 78,4 százalék, ortodox 1,1,, egyéb keresztény 1,1, egyéb 0,2 százalék, felekezeten kívüli 19,2 százalék (forrás 2015.04.13. World Factbook)
FŐVÁROS:  Helsinki (1,134 millió lakos, 2011. becsült adat) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
HIVATALOS NYELV:  a finn és a svéd
HIVATALOS PÉNZNEM:  euró (=100 eurocent) 2002. január 1. óta (a finn márkát váltotta fel)
GAZDASÁG
Finnországnak erősen iparosított, szabadpiaci gazdasága van. Egyik húzóágazata a külkereskedelem, a GDP több mint egyharmadát az exportbevételek adják. Az ország versenyképes iparága a feldolgozóipar, ezen belül a fa-, a fém- és a gépipar, a távközlés és az elektronika. A fán és egyes ásványkincseken kívül nyersanyag-behozatalra szorul. A mezőgazdasági termelés a klíma miatt behatárolt, az alapvető termékekből az önellátást biztosítja. Az unión belüli országok közül a legfejlettebbek közé tartozó finn gazdaságot is megrengette a globális válság, az export és a hazai fogyasztás mérséklődése 2009-ben már érzékeltette növekedésgátló hatását, rontotta a foglalkoztatási mutatókat, az addig stabil államháztartást deficitesre fordította. A kormánynak rövid távon ki kell dolgoznia a válságból való kilábalás stratégiáját, hosszú távon pedig a rohamosan elöregedő társadalom és az emiatt csökkenő termelékenység gazdasági stabilitást veszélyeztető hatásainak kiküszöbölésére kell megoldást találnia.
Bruttó hazai termék (GDP) növekedése: -0,6 százalék (2013) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
Egy főre jutó GDP: 35 900 dollár (2013) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
Munkanélküliségi ráta: 8,1 százalék (2013) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
Inflációs ráta: 2,2 százalék (2013) (forrás 2015.04.13. World Factbook)
TÖRTÉNELEM
Az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozó finn törzsek az i.e. VII. és az i.sz. I. század között vándoroltak mai lakhelyükre, és fokozatosan északra szorították az ott élő lappokat. Valódi történelmük 1157-től kezdődött, amikor IX. Szent Erik svéd király keresztes hadjárattal Svédországhoz csatolta a területet, amely 1284-ben hercegség, majd 1581-ben nagyhercegség lett. A finnek 1527-ben tértek át a lutheránus hitre. Svédország 1721-ben Karéliát, majd 1743-ban újabb finn területeket volt kénytelen átengedni Oroszországnak, amely 1809-ben egész Finnországot megszerezte. Finnország 1917-ig a cári orosz birodalom autonóm nagyhercegsége volt. Az orosz forradalmat követően 1917-ben kiáltották ki a függetlenséget, 1919. július 17-én fogadták el a köztársasági alkotmányt. Bár 1932-ben megnemtámadási szerződést kötöttek, a Szovjetunió területi követelései 1939 novemberében a téli háborúhoz vezetettek. Az 1940. március 12-én aláírt békeszerződésben Finnország területének egytizedét elvesztette, de a balti államoktól eltérően megvédte függetlenségét. Finnország 1941-ben Németország oldalán vett részt a II. világháborúban, amelyből az 1944. szeptember 19-i fegyverszünettel lépett ki. Az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében újabb területeket kellett átadnia a Szovjetuniónak, de 1955-ben visszakapta Porkkala kikötőjét.A II. világháború után a finnek alapvető törekvése volt, hogy az önállóságot megtartva jószomszédi viszonyt alakítsanak ki a Szovjetunióval, majd később Oroszországgal. Az el nem kötelezettség politikáját Juho Kusti Paasikivi (1946-1956) és Urho Kaleva Kekkonen (1956-1981) elnökök képviselték, az utóbbi 1969-es javaslatára 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével 1973-1975 között a finn főváros volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet színtere. A tanácskozás 1975. augusztus 1-jén aláírt okmányát azóta is helsinki záródokumentumként emlegetik. Kekkonent a szociáldemokrata Mauno Koivisto (1982-1994), Martti Ahtisaari (1994-2000) követte az államfői tisztségben.
ÁLLAMSZERVEZET
Finnország a 2000. március 1-jén életbe lépett alkotmány szerint parlamentáris köztársaság.
Államfő: A köztársasági elnököt hat évre választják, 1994 óta közvetlenül. Köztársasági elnök csak született finn állampolgár lehet, ugyanaz a személy több alkalommal is megválasztható, de közvetlenül egymás után csak két periódusra. Amennyiben csak egy jelölt lenne, ő választás nélkül válik köztársasági elnökké. Ha az első fordulóban senki sem szerzi meg a szavazatok abszolút többségét, a három hét múlva rendezendő második fordulóban az első forduló két legtöbb szavazatot szerzett jelöltje indul. Finn sajátosság, hogy a nagy távolságok és a viszonylag gyér népsűrűség miatt 1970 óta postai úton is lehet szavazni, ilyenkor a hatóságok nem ragaszkodnak a saját választókerületben voksoláshoz. Szavazásra jogosult minden finn állampolgár, aki a választást megelőző évben betöltötte 18. életévét. A 2012. január 22-én és február 5-én megtartott kétfordulós elnökválasztást a Nemzeti Koalíciós Párt jelöltje, Sauli Niinistö a szavazatok 62,6 százalékának megszerzésével nyerte meg, és 2012. március 1-jén hivatalba lépett.
Törvényhozás: A törvényhozó hatalom az egykamarás parlament (Eduskunta) kezében van. A 200 képviselőt közvetlenül választják négy éves időtartamra. A szavazatok arányos elosztásának elvére épülő egyfordulós választás után a - 2000. évi alkotmány értelmében - a győzelemmel automatikusan együtt jár a kormányalakítási megbízás. Az új választások kiírása az államelnök jogkörébe tartozik. A legutóbbi, 2015. április 19-én megtartott választásokat az ellenzéki Centrumpárt nyerte meg a szavazatok 21,1 százalékának (49 képviselő) megszerzésével. Az euroszkeptikus A finnek (korábbi nevükön: Igazi Finnek) 17,65 százalékot (38 képviselő), az eddig kormányzó konzervatív Nemzeti Koalíciós Párt 18,2 százalékot (37 képviselő), a Szociáldemokrata Párt végzett 16,51 százalékot, 34 képviselői mandátumot szerzett.
Kormány: 2015. május 29-én megalakult Juha Sipilä hárompárti koalíciós kormánya. Sipilä a 2014. június 24-e óta hivatalban lévő Alexander Stubbot váltotta a miniszterelnöki székben.
NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁG

Finnország az alábbi főbb nemzetközi szervezeteknek tagja:
1955.12.14. - az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tagállama
1969.01.28. - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
(OECD) tagja
1975.08.01. - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet
(EBEÉ), 1995.01.01. az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet (EBESZ) tagja
1986.01.01. - az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja
1989.02.01. - az Európa Tanács (ET) tagja
1995.01.01. - az Európai Unió (EU) tagja
2008.06.11. - ratifikálta az EU működési kereteit megreformáló lisszaboni szerződést.
Országok szerint