|
|
FINN KÖZTÁRSASÁG - országismertető
HIVATALOS ELNEVEZÉS:
Finn Köztársaság (finn nyelven Suomen
Tasavalta, svéd nyelven Republiken Finland)
FÖLDRAJZI HELYZET:
Finnország Skandinávia keleti felén található.
Területének egynegyede az Északi-sarkkörön túlra nyúlik. Keleten
Oroszországgal, északnyugaton Norvégiával és Svédországgal határos,
nyugaton a Botteni-öböl, délen a Finn-öböl határolja.
TERÜLET:
338 425 négyzetkilométer (forrás 2010.EY)
NÉPESSÉG:
5 326 314 fő (2008. becsült adat)(forrás 2010.EY)
NÉPCSOPORTOK:
finn 93,4 százalék, svéd 5,6, orosz 0,5, észt 0,3,
roma 0,1 és számi (lapp) 0,1 százalék
(forrás 2010.12.11. World Factbook)
VALLÁS:
evangélikus 82,5 százalék, ortodox 1,1,, egyéb
keresztény 1,1, egyéb 0,1 százalék, felekezeten kívüli 15,1 százalék
(forrás 2010.12.11.World Factbook)
FŐVÁROS:
Helsinki (576 632 lakos, 2008. becsült adat) (forrás 2010.EY)
HIVATALOS NYELV:
a finn és a svéd
HIVATALOS PÉNZNEM:
euró (=100 eurocent) 2002. január 1. óta (a
finn márkát váltotta fel)
Finnországnak erősen iparosított, szabadpiaci gazdasága
van. Egyik húzóágazata a külkereskedelem, a GDP több mint egyharmadát
az exportbevételek adják. Az ország versenyképes iparága a
feldolgozóipar, ezen belül a fa-, a fém- és a gépipar, a távközlés
és az elektronika. A fán és egyes ásványkincseken kívül
nyersanyag-behozatalra szorul. A mezőgazdasági termelés a klíma
miatt behatárolt, az alapvető termékekből az önellátást biztosítja.
Az unión belüli országok közül a legfejlettebbek közé tartozó
finn gazdaságot is megrengette a globális válság,
az export és a hazai fogyasztás mérséklődése 2009-ben már
érzékeltette növekedésgátló hatását, rontotta a foglalkoztatási
mutatókat, az addig stabil államháztartást deficitesre fordította.
A kormánynak rövid távon ki kell dolgoznia a válságból való
kilábalás stratégiáját, hosszú távon pedig a rohamosan elöregedő
társadalom és az emiatt csökkenő termelékenység gazdasági
stabilitást veszélyeztető hatásainak kiküszöbölésére kell
megoldást találnia.
Bruttó hazai termék (GDP) növekedése: -8,1 százalék (2009)
(forrás 2010.12.11. World Factbook)
Egy főre jutó GDP: 26 100 euró, 34 100 dollár (2009)
(forrás 2010.11.30.Eurostat, 2010.12.11. World Factbook)
Munkanélküliségi ráta: 8,4 százalék (2009) (forrás 2010. Eurostat)
Inflációs ráta: 1,6 százalék (2009) (forrás 2010. Eurostat)
Az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozó finn
törzsek az i.e. VII. és az i.sz. I. század között vándoroltak mai
lakhelyükre, és fokozatosan északra szorították az ott élő
lappokat. Valódi történelmük 1157-től kezdődött, amikor IX. Szent
Erik svéd király keresztes hadjárattal Svédországhoz csatolta a
területet, amely 1284-ben hercegség, majd 1581-ben nagyhercegség
lett. A finnek 1527-ben tértek át a lutheránus hitre. Svédország
1721-ben Karéliát, majd 1743-ban újabb finn területeket volt
kénytelen átengedni Oroszországnak, amely 1809-ben egész
Finnországot megszerezte. Finnország 1917-ig a cári orosz birodalom
autonóm nagyhercegsége volt.
Az orosz forradalmat követően 1917-ben kiáltották ki a
függetlenséget, 1919. július 17-én fogadták el a köztársasági
alkotmányt. Bár 1932-ben megnemtámadási szerződést kötöttek, a
Szovjetunió területi követelései 1939 novemberében a téli háborúhoz
vezetettek. Az 1940. március 12-én aláírt békeszerződésben
Finnország területének egytizedét elvesztette, de a balti
államoktól eltérően megvédte függetlenségét. Finnország 1941-ben
Németország oldalán vett részt a II. világháborúban, amelyből az
1944. szeptember 19-i fegyverszünettel lépett ki. Az 1947-es
párizsi békeszerződés értelmében újabb területeket kellett átadnia
a Szovjetuniónak, de 1955-ben visszakapta Porkkala kikötőjét.
A II. világháború után a finnek alapvető törekvése volt, hogy az
önállóságot megtartva jószomszédi viszonyt alakítsanak ki a
Szovjetunióval, majd később Oroszországgal. Az el nem kötelezettség
politikáját Juho Kusti Paasikivi (1946-1956) és Urho Kaleva
Kekkonen (1956-1981) elnökök képviselték, az utóbbi 1969-es
javaslatára 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és
Kanada részvételével 1973-1975 között a finn főváros volt az
Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet színtere. A
tanácskozás 1975. augusztus 1-jén aláírt okmányát azóta is helsinki
záródokumentumként emlegetik.
Kekkonent a szociáldemokrata Mauno Koivisto (1982-1994), Martti
Ahtisaari (1994-2000) követte az államfői tisztségben.
Finnország a 2000. március 1-jén életbe lépett
alkotmány szerint parlamentáris köztársaság.
Államfő: A köztársasági elnököt hat évre választják, 1994 óta
közvetlenül. Köztársasági elnök csak született finn állampolgár
lehet, ugyanaz a személy több alkalommal is megválasztható, de
közvetlenül egymás után csak két periódusra. Amennyiben csak egy
jelölt lenne, ő választás nélkül válik köztársasági elnökké. Ha az
első fordulóban senki sem szerzi meg a szavazatok abszolút
többségét, a három hét múlva rendezendő második fordulóban az első
forduló két legtöbb szavazatot szerzett jelöltje indul. Finn
sajátosság, hogy a nagy távolságok és a viszonylag gyér népsűrűség
miatt 1970 óta postai úton is lehet szavazni, ilyenkor a hatóságok
nem ragaszkodnak a saját választókerületben voksoláshoz. Szavazásra
jogosult minden finn állampolgár, aki a választást megelőző évben
betöltötte 18. életévét.
A 2012. január 22-én és február 5-én megtartott kétfordulós
elnökválasztást a Nemzeti Koalíciós Párt jelöltje, Sauli
Niinistö a szavazatok 62,6 százalékának megszerzésével nyerte
meg, és 2012. március 1-jén hivatalba lépett.
Törvényhozás: A törvényhozó hatalom az egykamarás parlament
(Eduskunta) kezében van. A 200 képviselőt közvetlenül
választják négy éves időtartamra. A szavazatok arányos elosztásának
elvére épülő egyfordulós választás után a - 2000. évi alkotmány
értelmében - a győzelemmel automatikusan együtt jár a kormányalakítási
megbízás. Az új választások kiírása az államelnök jogkörébe tartozik.
A legutóbbi, 2011. április 17-én megtartott parlamenti választáson
a Nemzeti Koalíciós Párt a voksok 20,4, a szociáldemokrata párt 19,1,
az Igazi Finnek nevű párt pedig 19 százalékot szerezett meg.
Kormány: 2011. június 22-én megalakult Jyrki Katainen hatpárti
kolaíciós kornmánya. Tagjai: a Nemzeti Koalíciós Párt (KOK),az
Igazi Finnek (PS) párt, a Szociáldemokrata Párt (SDP), a Baloldali
Szövetség (VAS), a Zöld Liga (VL), a Svéd Néppárt (SFP) és a
Kereszténydemok rata Párt (KD). Katainen a 2010. június 22. óta
a kormányfői székben ülő centrumpárti Mari Kiviniemit válotta. Előtte
a 2003-tól hivatalban levő és 2010 júniusában lemondott Matti Vanhanen
vezette a kormányt.
Finnország az alábbi főbb nemzetközi szervezeteknek tagja:
1955.12.14. - az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ)
tagállama
1969.01.28. - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
(OECD) tagja
1975.08.01. - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet
(EBEÉ), 1995.01.01. az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet (EBESZ) tagja
1986.01.01. - az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja
1989.02.01. - az Európa Tanács (ET) tagja
1995.01.01. - az Európai Unió (EU) tagja
1995. - a Nyugat-európai Unió (WEU) megfigyelője
2008.06.11. - ratifikálta az EU működési kereteit megreformáló
lisszaboni szerződést
|
|
|
|
|
|
|
|
|