|
|
FRANCIA KÖZTÁRSASÁG - országismertető
HIVATALOS ELNEVEZÉS:
Francia Köztársaság (francia nyelven
République Francaise)
FÖLDRAJZI HELYZET:
Franciaország Nyugat-Európa legnagyobb kiterjedésű
országa, hatszögre emlékeztető formája miatt a franciák gyakran
Hexagone néven emlegetik. Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc,
Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország határolja. Tengeri
határa az Északi-tenger, a La Manche-csatorna, az Atlanti-óceán és a
Földközi-tenger.
TERÜLET:
543 965 négyzetkilométer (forrás 2010.EY)
A Francia Köztársaság magában foglalja az anyaországot (mely 22
régióra és 96 megyére oszlik), hozzátartozik négy tengerentúli megye
DOM - Département d outre mer - Guadeloupe, Martinique,
Francia Guayana és Réunion, és a tengerentúli területek - TOM -
Territoires d outre-mer - Francia Polinézia, Ú j-Kaledónia, Wallis és
Futuna, Francia Déli Sarki és Antarktiszi Területek Mayotte,
Saint-Pierre és Miquelon, Saint-Barthélemy.
NÉPESSÉG:
65 630 692 fő (2012. 07.becslés)
(forrás 2012.04.23. World Factbook)
NÉPCSOPORTOK:
francia 89 százalék, elzászi német 2 százalék, breton
1,5 százalék, korzikai és olasz 0,5 százalék, katalán 0,5 százalék,
cigány 0,5 százalék, flamand 0,3 százalék, baszk 0,2 százalék,
külföldi 5 százalék, (algériai 1 százalék, portugál 1 százalék,
marokkói 1 százalék, spanyol 1 százalék, egyéb 1,5 százalék)
(forrás A világ országai, 2004)
VALLÁS:
katolikus 83-88 százalék, protestáns 2 százalék,
mohamedán 5-10 százalék, zsidó 1 százalék, egyéb és felekezeten
kívüli 4 százalék (forrás 2012.04.23. World Factbook)
FŐVÁROS:
Párizs (10 485 000 lakos, 2010. évi becslés)
(forrás 2011.EY)
HIVATALOS PÉNZNEM:
euró (=100 eurocent) 2002. január 1. óta (a
francia frankot váltotta fel)
Bruttó hazai összterméke alapján Franciaország a világ
kilencedik gazdasági hatalma. Iparában kiemelkedő a csúcstechnikai
termékek előállítása. Nyugat-Európában vezető helyen áll a
mezőgazdasági termékek, elsősorban a cukorrépa, gabona, bor, szőlő,
tejtermékek terén.
Bruttó hazai össztermék (GDP) növekedése: 1,7 százalék (2011)
(forrás 2012. Eurostat)
Egy főre eső GDP (vásárlóerő paritáson): 29 800 euró (2010)
(forrás 2012. Eurostat)
Munkanélküliségi ráta: 9,9 százalék (2011) (forrás 2012. Eurostat)
Inflációs ráta: 2,3 százalék (2011) (forrás 2012. Eurostat)
Kr.e. az I. évezred elején kelták foglalták el, majd
Kr.e. 58-51-ben Julius Cesar Arovistus ellen vezetett sikeres
hadjáratát követően a rómaiak meghódították Galliát. A római
uralomnak, a gallo-román civilizációnak az V. század elején
betelepedett frank törzsek vetettek véget. Chlodvig frank fejedelem
egyesítette a frank törzseket és létrehozta a Frank Királyságot,
népével együtt 496-ben felvette a kereszténységet. A Merovingok
(Chlodvig utódai) uralkodásának Kis Pipin vetett véget: 751-ben
trónra lépett, megalapította a Karoling-dinasztiát. A korafeudális
Karoling-birodalom Nagy Károly (Charlemagne) (768-814, 800-tól
császár) idején érte el fénykorát. Birodalmát örökösei 843-ban a
verdun-i szerződésben foglaltak értelmében részekre osztották, Kopasz
Károly (843-877) nyugati frank királyságából alakult ki a Francia
Királyság. 987-ben V. Lajossal kihalt a Karoling-dinasztia, s Capet
Hugót választották francia királlyá, aki megalapította az 1328-ig
uralkodó Capeting-dinasztiát.
A Capet-ház kihalása után hatalomra került Valois-dinasztia (1328-
1589) uralkodói nem tudtak felülkerekedni a válságon, a burgundi
hercegek és az angolok az ország nagy részét hatalmukba kerítették.
Az angol királyok dinasztikus alapon tartottak igényt a francia
koronára, ebből nőtt ki a százéves háború (1337-1453). A hatalmi,
vallási viszályoknak a Bourbon-dinasztia első uralkodója, IV. Henrik
(uralkodott: 1589-1610) vetett véget a nantes-i ediktum kiadásával
(1598). Franciaország XIII. Lajos (uralkodott: 1601-1643) és XIV.
Lajos idején (uralkodott: 1643-1715) élte a királyi hatalom
fénykorát, Európa gazdasági és kulturális nagyhatalma lett.
Az 1789-es Nagy Francia Forradalom, az Emberi és Polgári Jogok
Nyilatkozata (1798. augusztus 26.) vezetett a Bourbonok uralmának
eltörléséhez és az Első Köztársaság kikiáltásához (1792. szeptember
22.). 1799-ben Bonaparte Napóleon magához ragadta a hatalmat és 1804-
ben császárrá koronázta magát. 1815-ben - Napóleon Waterloonál
elszenvedett veresége után - visszaállították a Bourbonok uralmát.
1848-1852 a Második Köztársaság időszaka, a Harmadik Köztársaság 1871
és 1940 között állt fenn. 1940-ben Németország legyőzte a francia
hadsereget, s Vichy központtal bábállam jött létre. A szövetségesek
és a Charles de Gaulle tábornok vezetésével külföldön megalakult
Szabad Franciaország mozgalom a kommunista ellenállással is
összefogva 1944-ben felszabadították az országot, és megalakult a
Negyedik Köztársaság. A belső politikai küzdelmek és az algériai
ultrák katonai államcsínye ennek bukásához vezetett.
Az 1958-ban elfogadott és máig érvényben lévő alkotmány alapján
létrejött az Ötödik Köztársaság. Az államfő De Gaulle, akinek 1969-es
lemondása után a jobbközép koalícióból kerültek ki az elnökök
(Georges Pompidou, Giscard D,Estaing). 1981-ben a szocialista
Francois Mitterand széleskörű baloldali támogatással lett az államfő,
és 1988-ban is győzelmet aratott. Az 1995-ben a franciák államfővé
választották Jacques Chiracot, a Tömörülés a Köztársaságért (RPR)
korábbi elnökét, Párizs akkori polgármesterét, aki 2007-ig állt
a köztársaság élén.
1958. szeptember 28-án elfogadták Ötödik Köztársaság
máig érvényes Alkotmányát az azóta elfogadott módosításokkal.
Államfő: Az alkotmány értelmében a félprezidenciális rendszerű
államhatalmi berendezkedésben a köztársasági elnök meghatározó,
feltétlen ellenőrzést gyakorol a diplomácia, a hadügyek és a korábbi
gyarmatokból létrejött, úgynevezett frankofon államokkal ápolt
viszony fölött. Az elnököt, két fordulóban, hét évre választják,
általános, közvetlen választással. A 2000. szeptember 24-én
megtartott népszavazás döntése alapján hétről öt évre rövidítették az
államfő megbízatását, hasonlóan a parlamenti ciklushoz.
A legutóbbi, 2007. április 22-én és május 6-én megtartott
elnökválasztáson Nicolas Sarkozy a második fordulóban a szavazatok
53 százalékával elnyerte a köztársasági elnöki tisztet.
2007. május 16-án beiktatták államfői hivatalába.
Törvényhozás: A parlament két házból áll: a Nemzetgyűlés 577
képviselője ötévenként általános közvetlen választás útján kerül be.
A legutóbbi választást 2007. június 10-én és június 17-én tartották.
A Népi Mozgalom Uniója (UMP) az 577 tagú nemzetgyűlésben 314
mandátumhoz jutott, a szocialista párt 185 helyet szerzett, a
kommunisták 15, a radikális baloldaliak 7, a különböző baloldali
erők 15, míg a zöldek 4 mandátumot kaptak.
A 348 tagú Szenátus tagjait hat évre választják, általános
közvetett választás útján, oly módon, hogy a szenátorok
egyharmadát háromévenként újraválasztják. A legutóbbi szenátusi
választást 2011. szeptember 25-én tartották.
Kormány: A francia alkotmány értelmében a miniszterelnököt az
államfő nevezi ki, a parlament nem tart bizalmi szavazást
beiktatásakor, hivatalba lépésétől kezdve viszont felelősséggel
tartozik a törvényhozásnak.
2007. május 17-én Francois Fillont nevezte ki miniszterelnökké
Nicolas Sarkozy köztársasági elnök, elődje Dominique de Villepin,
aki 2005. május 31-től volt a francia kormány élén.
2010. november 13-án Francois Fillon lemondott, de az államfő
ismét őt bízta meg kormányalakítással. 14-én Fillon megalakította
második kormányát, néhány fontos intézményi és személyi változással.
Franciaország az alábbi főbb nemzetközi szervezeteknek tagja:
1945.10.24. - az Egyesült nemzetek Szervezete (ENSZ) tagállama
1949.04.04. - az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) tagja
1949.08.04. - az Európa Tanács (ET) tagja
1955.05.06. - a Nyugat-európai Unió (WEU) tagja
1958.01.01. - az Európai Gazdasági Közösség, 1967.07.01-től Európai
Közösség, 1993.11.01-től Európai Unió (EU) tagja
1961.09.30. - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
(OECD) tagja
1975.08.01. - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet
(EBEÉ), 1995.01.01. az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
(EBESZ) tagja.
2005.05.29. - elutasította az EU alkotmányát (népszavazás)
2008.02.07. - ratifikálta az EU működési kereteit megreformáló
lisszaboni szerződést
|
|
|
|
|
|
|
|
|