2019. május 22. szerda
Európai Unió
NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA - országismertető
HIVATALOS ELNEVEZÉS:  Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (angol nyelven United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland)
FÖLDRAJZI HELYZET:  Az Angliából, Észak-Írországból, Skóciából és Walesből álló szigetország az Európa törzsétől a La Manche (English Channel) tengerszoros által elválasztott Brit-szigeteken terül el. Szárazföldi határ egyedül Észak-Írországot választja el az Ír Köztársaságtól.
TERÜLET:  242 495 négyzetkilométer (forrás 2010.EY)
NÉPESSÉG:  61 595 091 (2009) (forrás 2010.11.25.Eurostat)
NÉPCSOPORTOK:  83,8 százalék angol, 8,4 százalék skót, 2,9 százalék ír, 4,9 százalék wales-i (forrás 2010.EY)
VALLÁS:  keresztény (anglikán, katolikus, skót presbiteriánus, metodista, egyéb keresztény vallások) 71,6 százalék, buddhista 0,3 százalék, hindu 1 százalék, muszlim 2,7 százalék, egyéb 1,5 százalék, nem hívő, meghatározatlan 23,1 százalék (forrás 2010.WfB) FŐVÁROS: London 7 620 000 lakos (2009, becslés) (forrás 2010.EY)
HIVATALOS NYELV:  angol
HIVATALOS PÉNZNEM:  font sterling (=100 penny)
GAZDASÁG
Nagy-Britannia a világ egyik legfejlettebb ipari országa, gazdasága bármelyik másik EU-tagállaménál jóval nagyobb önállósággal rendelkezik. A mezőgazdasági termelés erősen gépesített és európai viszonylatban rendkívül hatékony; az élelmiszer szükséglet 60 százalékát a munkaerő 2 százaléka állítja elő. Természeti kincsekben gazdag, azonban kőolaj és földgáz tartalékai csökkennek. Széntermelésben és villamosenergia-előállításban az elsők között van a világon. A szolgáltatások, különösen a banki, biztosítási és üzleti szolgáltatások adják a GDP legnagyobb százalékát miközben az ipar ebben a tekintetben visszaszorulóban van. Kilábalva az 1992-es gazdasági visszaesésből, Nagy-Baritannia gazdasága élvezte leghosszabb ideig a gazdasági terjeszkedés eredményeit és ezidő alatt növekedése meghaladta a többi nyugat-európai országét. A 2008-as gazdasági válság különösen erőteljesen sújtotta az országot a pénzügyi szektor kiemelkedő fontossága miatt. A meredeken csökkenő ingatlanárak, a kölcsönök és a globális pénzügyi válság felerősítette Nagy-Britannia gazdasági problémáit, ami arra indította Gordon Brown kormányát, hogy gazdaságélékítő intézkedéseket hozzon és stabilizálja a pénzügyi piacot, mely magába foglalta a bankszektorban az állami tőkeemléseket, az adócsökkentést, a hitelfelvételi szabályok módosítását és a betétbiztosítási rendszerek által garantált összegek határait is.
GDP (bruttó hazai össztermék) növekedés: -5 százalék (2009) (forrás 2010.WfB)
Egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson): 27 400 euro (2010.Eurostat)
Munkanélküliségi ráta: 7,7 százalék (2009) (forrás 2010.Eurostat)
Inflációs ráta: 2,2 százalék (2009) (forrás 2010.Eurostat)
TÖRTÉNELEM
A Brit-szigetek déli része Kr.e. 55-től Britannia néven római tartomány volt. A rómaiakat az V. század első felében az európai kontinensről beáramló germán törzsek - angolok, szászok, jüttök - követték. A skótok 500 körül jelentek meg mostani hazájukban. 1066-ban a Hódító Vilmos vezette normannok leigázták az angolokat, akik fokozatosan összeolvadtak a hódítókkal. A XV. században létrejött erős központi állam és az 1642-49-es polgári forradalom előkészítette a kapitalizmust, amely Angliában alakult ki a legkorábban. Az angolok a XV. században alapították meg első gyarmatukat (Észak-Amerikában Új-Fundlandot). Előbb perszonáluniót hoztak létre az angol és a skót királyság között, majd 1707-ben Angliát és Skóciát Nagy-Britannia néven államjogilag egyesítették. 2014. szeptember 18-án népszavazást írtak ki Skócia függetlenné válására, a szavazók 55 százaléka szavazott Skócia elszakadása ellen, 45 százalék szavazott a függetlenségre. A XVIII. században alakult ki az óriási angol gyarmatbirodalom és az angol egyeduralom a tengereken. A napóleoni háborúkban győztes Nagy- Britannia a világ nagyhatalmává vált. Bár a XX. század fordulóján elvesztette világelsőségét az ipari termelésben, megtartotta hatalmas gyarmatbirodalmát. Ezt az I. világháborúban győztes hatalomként tovább bővítette, de a brit domíniumok, mint önálló államok kikerültek belőle. 1921-ben Észak-Írországot, amelynek gyarmatosítása évszázadok óta folyt, erőszakkal Nagy-Britannia autonóm részévé tették. Az ír kérdés megoldatlansága napjainkig komoly belpolitikai probléma, annak ellenére, hogy az 1998. április 10-i, nagypénteki megállapodás nyomán 1999. december 1-én hatályba lépett az ún. hatalomátadási törvény. Ennek értelmében a brit kormány északír minisztériumának szinte valamennyi jogköre átkerült Észak-Írország első, katolikus-protestáns koalíciós kormányához, amely 1999. december 2-án David Trimble miniszterelnök vezetésével alakult meg. A II. világháború küszöbén Nagy-Britannia területe még 34,6 millió négyzetkilométer volt, a végén is a győztesek oldalán állt, de politikai, gazdasági téren elvesztette világelsőségét, és gyarmatok többsége is függetlenné vált. Az utolsó brit koronagyarmatok egyike, Hongkong 1997. július 1-jén került vissza hajdani anyaországához, Kínához. Történelmi léptékű változás, hogy 2000 januárjával Skóciának 1707 óta először önálló parlamentje lett, és megalakult a walesi nemzetgyűlés is, amelynek nincs törvényhozási joga, de átvette a londoni walesi ügyek minisztériumának feladatait. Az 1980-as években bekövetkezett gazdasági fellendülés révén a szigetország visszakerült a világ vezető hatalmainak sorába.
ÁLLAMSZERVEZET
Nagy-Britannia államformája alkotmányos, örökletes monarchia, parlamentáris kormányzati formával. Alkotmányát parlamenti törvények, szokások és bírósági határozatok alkotják.
Államfő: Az államfő az uralkodó, akinek hatalma lényegében reprezentatív jellegű. A jelenlegi államfő a Windsor-házhoz tartozó II. Erzsébet királynő, aki 1952. február 6-án lépett trónra apja, VI. György király halála után.
Törvényhozás: A törvényhozó hatalom az uralkodót és a kétkamarás parlamentet illeti. A felsőházi (House of Lords) tagság (733) részben örökletes, részben adományozható. A 650 (a választási körzetmódosítás miatt a képviselő helyek száma ciklusonként változik) alsóházi (House of Commons) képviselőt általános, titkos, egyenlő és közvetlen választásokon a 18. életévüket betöltött állampolgárok választják legfeljebb öt évre. A 2010. évi választások után rögzítették az ötéves ciklusidőt.
Kormány: Nagy-Britanniában hagyományosan kétpártrendszer van, 1922-ig a Liberális Párt és a Konzervatív Párt, azóta pedig a Munkáspárt és a Konzervatív Párt vetélkedése dönti el a kormányzás pártjellegét. 1974-től az országnak munkáspárti kormánya volt, amely azonban nem tudott úrrá lenni a gazdasági bajokon, így az 1979. májusi választások nyomán a konzervatívok alakíthattak kormányt Margaret Thatcher irányításával. A "vaslady-t" 1990-ben a szintén konzervatív párti John Major követte a kormányfői székben. Az 1997. május 1-jei választásokon a Munkáspárt a szavazatok 45 százalékát szerezte meg, így 18 év után Tony Blair vezetésével átvette a hatalmat a konzervatívoktól, akik a szavazatok 31 százalékát nyerték el. A 2001-es parlamenti választások alkalmával a Munkáspárt ismételten fölényben maradt, de 2005-ben ugyan - a brit politikatörténetben első ízben - harmadszor is győztek, de az alsóházban csökkenta többsége. Tony Blair benyújtotta lemondását. Utóda a miniszterelnöki és pártelnöki székben addigi pénzügyminisztere, Gordon Brown lett. A 2010. május 6-i munkáspárti vereség után, mivel egyik párt sem szerzett abszolút többséget, a konzervatívok a liberális demokratákkal léptek koalícióra. 2010. május 11-én a konzervatív David Cameron lett az új miniszterelnök, másnap megalakult Cameron koalíciós kormánya. 2015. május 7-i parlamenti választásokon a Konzervatív Párt abszolút többséget szerzett, győzelmükkel hivatalosan is kormányprogrammá vált az EU-tagságról szóló referendum. Miután 2016. június 23-án az EU-tagságról tartott népszavazáson a kilépést pártoló tábor győzött, másnap David Cameron miniszterelnök bejelentette távozási szándékát, 2016. július 13-án lemondott kormányfői tisztségéről, utódja Theresa May addigi belügyminiszter lett. 2017. június 8-án előrehozott parlamenti választásokat rendeztek, amelyen a Konzervatív Párt 319, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt 262 alsóházi mandátumot szerzett, vagyis a konzervatívok elvesztették abszolút többségüket. Theresa May kormányfő június 9-én megalakította új kormányának belső kabinetjét. A kormányzásban az észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) támogatja. 2019. január 16-án a kormány megnyerte a Munkáspárt által beterjesztett bizalmatlansági indítványt, miután előző nap a parlament alsóháza elutasította a Brexit feltételeit tartalmazó megállapodást.
NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁG

Nagy-Britannia az alábbi főbb nemzetközi szervezeteknek tagja:
1945.10.24. - az Egyesült Nemzetek Szervezetek (ENSZ) tagállama
1949.04.04. - az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) tagja
1949.08.03. - az Európa Tanács (ET) tagja
1961.09.30. - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
(OECD) tagja
1973.01.01. - az Európai Közösség, 1993.11.01-től Európai Unió (EU) tagja 1975.08.01. - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet
(EBEÉ), 1995.01.01. az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
(EBESZ) tagja
2008.06.18. - ratifikálta az EU működési kereteit megreformáló lisszaboni szerződést
2016.06.23. - népszavazáson döntöttek az Európai Unióból történő kilépésről
2017.03.29. - Theresa May miniszterelnök hivatalosan elindította a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló tárgyalássorozatot, aktiválva a lisszaboni szerződés 50. cikkelyét.
2017.06.19. - Brüsszelben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások az
Egyesült Királyság kilépéséről (Brexit) az Európai Unióból.
2018.11.25. - az uniós országok vezetői brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozójukon aláírták a megállapodást a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről és a politikai nyilatkozatot a jövőbeli kapcsolatokról
2019.01.15. - a brit törvényhozás alsóháza elutasította a Brexit feltételeit tartalmazó megállapodást
2019.03.12. - a brit törvényhozás alsóháza ismét elutasította a Brexit feltételeit tartalmazó megállapodást
2019.03.20. - Theresa May miniszterelnök hivatalosan kezdeményezte az
Európai Uniónál a brit EU-tagság 2019. március 29-én esedékes megszűnésének elhalasztását június 30-áig.
2019.03.27. - a brit parlamenti alsóház jóváhagyta a brit EU-tagság megszűnésének elhalasztását
2019.03.29. - a brit alsóház harmadszor is elutasította a Brexit feltételrendszerét rögzítő megállapodást, ezzel érvényét vesztette a rendezett brit kilépésre a március 22-i EU-csúcson kijelölt május 22-i új határidő.
2019.04.11. - az Európai Unió csúcsértekezletén megállapodás született a Brexit határidejének újabb, legfeljebb október 31-ig tartó halasztásáról.
Országok szerint