Az egységes dán királyság létrejötte a 10. század
végére tehető. A kalandozó vikingek 965-ben vették fel a
kereszténységet, a 11. század elején Anglia két évtizedig dán
uralom alatt állt. Az 1397. évi kalmari szerződés perszonálunióban
egyesítette Dániát, Norvégiát és Svédországot, ebből Svédország
1523-ban kivált, de Dánia és Norvégia perszonáluniója 1814-ig
fennmaradt. 1536-ban a lutheranizmus lett az államvallás, az ezt
követő két évszázadot a balti egyeduralomért folytatott versengés
jellemezte Svédországgal. Dánia végül alulmaradt, és súlyos területi
veszteségeket szenvedett el. Dánia, amely 1849-ben lett alkotmányos
monarchia, az első világháborúban semleges maradt, a második
világháborúban megszállták a németek.